Oldal megjelenítése: 1/7. Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6 7
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Húsvéti szerelem |
Húsvéti szerelem Sokat gondolkodtam azon,- hogy menjek locsolkodni vagy nem?! Szerelmes vagyok a falu legszebb lányába, de már felnőttes izgalmamban nem tudom mi illik, mi nem. Tavaly még jól szórakoztunk a húsvéthétfőn, és piros tojásán amit nekem adott cserébe a locsolásért. Na mindegy!- sóhajtottam egy nagyot és elindultam hozzá. Lelki társ lehet? Mit tegyek? Mit csináljak? Oda merjek lépni hozzá? Zavarhatom? - vagy illetlenség?: -súlyos gondolatok vettek hatalmába. Ma már volt egy rossz napom, már elzavartak egy lányos háztól. Influenzás volt a lány. Most megint csesszem el a következő hülyeségemmel, kudarcommal, hogy egy zaklatónak néz? Hiszen már felnőttem, és szerelmes lettem belé. Így gondolkodva, lopva figyeltem, néztem a lányt a kertbe dolgozott éppen kapálgatta a virágokat. Nem mertem nagyon bámulni, mert még azt hiszi rólam, hogy perverz vagyok, ahogy elnéztem magam az unott ballonkabátomban, úgy is néztem ki. Reggel még hűvös volt, de most jöttem rá sok a ballonkabát, hátha azt hiszi szét tárom, és mutogatós vagyok, ez jutott eszembe a kabátról, és nem mertem közeledni ebben a ruházatban. Hirtelen mozdulattal a kukába dobtam kabátomat, hogy ne rémisszem el a lányt öltözékemmel. Erre a mozdulatomra már ő is figyelmes lett, de nem látta mit dobtam a kukába. Megszólítottam, és beszédbe elegyedtünk. Egy olyan mondókát választottam, hogy jelezzem felé, ez a locsolás többet jelent nekem mint régen,....- több érzelem van már benne. - el is kezdtem: - Van nekem egy locsolóm, Nem kölni van benne. Ha én azt itt elővenném, Nagy sikoltás lenne! Így aztán, rögtön közös témánk lett. A locsolóvers mélyen meghatotta. - Menjünk el egy kávézóba! - mondta mélyen meghatva a lány. - Ezt a húsvétunkat nem lehet már lerendezni egy piros tojással. Mélyen a szemembe nézett és végig simította az arcomat. Kávézóba ülve folytattuk napunkat. Vidáman, boldogan teltek a percek, órák. Egymást vigasztalva lettünk egymásba szerelmesek. Estére kelve, egymás karjaiban néztük a holdat, bámultuk a csillagokat. Tétovázva ragadtam meg őt, és szerelmesen suttogva igyekeztem megragadni minden pillanatot, hogy minél tovább lehessünk együtt. Tényleg a szerelemes érzelmek domináltak bennem, gondoltam magamban, és mélyen szívtam magamba a virágok illatát, majd a szeretett nőm illatát. Sok közös pillanatot éltünk meg azóta. Korai volt -e ez a döntés?!....., még nem tudom, de a szerelmes pillantása, első látásra szerelem érzetét keltette bennem, teljesen elvette az eszem. Sikerült, a sok közös munka, sikerrel vettük egymás jelenlétét, egy szerelmes embert láttam a tükörben, ahogy néztem magam.::::::Boldogok vagyunk azóta is! 
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Lilith van Wonderland |
ŐrAngel II. Még fél óra a zárásig. Nem valószínű, hogy valaki beesne addig. Kicsit strapás volt a délután, de mindig így van ez, ha jön a hétvége, megnő a forgalom, nagy lesz a nyüzsgés. A lába elviselne egy kellemes, meleg szódabikarbónás fürdőt, aztán egy masszázst is, hogy enyhüljön a feszültség. Sztívre néz, aki egészen elbújt a fal és a fogas közt. Olvasgat valamit. Olykor hunyorít, de fel nem tenné a szemüvegét. Vagy el se hozta. Büszke férfi – mosolyint magában szeretettelin. Hogy minek köszönheti betoppanását életébe, meg nem értheti. Olyan, mint valami nagyon-nagyon megkésett hatalmas karácsonyi ajándék. Az oly sok elmaradt helyett. Kárpótlásul mintegy. Mert megérdemled, súgta neki múltkor is, mikor ezen merengett - az elcsépelt reklámszöveget idézve. Összenevettek. - Megérdemellek? - Meg. S én téged. Szokd meg szépen. - Valójában nagyon is meg tudnám szokni. - Majd egyszer aztán úgy lesz, minden nap együtt leszünk. Még meg is unsz – nevetett a férfi. Angéla tölt egy buborékos vizet, s kiviszi a neki. Csak a sarokasztalnál üldögél még két vendég, s olyan meghitten beszélgetnek, valószínűleg észre sem veszik, hogy van bárki még körülöttük. Így aztán leül ő is, a maradék idő egy részét már nem talpon tölti. Sztív rápillant, s a vízre. Kezét érinti, megsimítja köszönetképpen, aztán egy hajtásra megissza. - Ez jólesett. Nem is éreztem, hogy szomjas vagyok. - Nagyon elmélyedtél – simítja meg halántékát, s a finom ráncokat a szemzugban. - Hja, a jövő heti beosztást nézegettem. Húzós lesz. - S már holnap? Utálom még a gondolatát is, hogy távol leszel megint. Sztív két tenyere közé szorítja kezét, s úgy néz a szemébe, hogy máris kicsit kevésbé feszíti az elkeseredés. - Három nap csak, szívem. Sietek vissza. - Egyben gyere – mormogja. – Nekem egyben, s egészen kellesz. - Úgy jövök. Ígérem. De azért sietve. - Ahogy a kislány, délután? – tereli másfelé gondolatait hirtelen. - Éppen úgy, - neveti el magát a férfi - kettőt pislantasz, s már itt is leszek megint. Bepattanok a gépbe, leviszem, kirakodunk, aztán kis pihi után hajrá neki vissza. Angéla már máshol jár fejben. Látja a riadt arcot, ahogy kapkodja össze a holmijait, cserfel kedvesen. Akár Kitti is lehetett volna – gondolja. Felnőtt nő, igaz, de még gyerek, tele bizalommal az emberek felé. Meg nem fordult a fejében, hogy a fickó utánamehet. A gondolat kérdéssé érlelődik: - Miért nem értik, ha elköszön az ember? - Mert nem akarja feladni. - De joga van elköszönni – erősködik. - Persze. - Vagy akár a kérdést nem meghallgatni is, nem? – töpreng. - Hogyne. Csak ritkán működik ez így. Elvégre eljött vele randizni. - Hiba volt, igen. De honnan tudhatta volna? - Hát, nem volt ráírva. - Úgy tűnik, nem. Örülök, hogy nem csinált nagyobb ramazurit - sóhajt fel. - Az a kislány így is éppen eléggé megijedt. - Hát, a bazmeg után ránéztem. – neveti el magát a férfi. – Erősen ránéztem. - Zokon vetted? - Meglehetősen. Senki nem beszélhet így veled. - Várj, megölellek – áll fel, s öleli át kedvesen. – Intézem a zárást, aztán mehetünk. Kérsz még valamit? - Nem, csak elüldögélek, amíg végzel. Jó most ez itt így. Nem bánom, hogy itt ragadtam mára veled. - Sietek. Az utca sötét, s kimondottan hideg. A csillagok a lámpák fénye felett halványan hunyorognak. Angéla megszólal: - Most szép az este. - Csak kicsit hideg. Lépjünk ki kicsit! – karolja át Sztív megnyújtva lépéseit. - Említettem már, hogy szeretlek? - kérdezi mintegy mellékesen. - Megesett egyszer. Vagy kétszer. Nem számoltam – nevet. - Jó lesz akkor megerősítésnek – néz kedvesen a szemébe. - Elviszem útravalónak. Beteheted a zsebembe – süllyeszti aztán mély zsebébe kettőjük összefont kezét. - Édesem. Mégis örülök, hogy ma ott voltál éppen – súgja. – Nem hiszem, hogy akkor is ilyen bátor lettem volna, ha nem vagy itt. - Szeretnék mindig ott lenni. S te mindig bátor vagy. Szerintem túl bátor is. - Na, szépen nézünk ki! Nem érzem azt a fene nagy bátorságot. Fáradt vagyok. - Ugyan! Alig vagy negyven. - Mindegy az, ha néha száznak érzem magam. - Adjuk össze, együtt kétszáz – vicceli el Sztív - Igaz, nem ma. Ma jó minden. Veled vagyok, s velem vagy. Rozoga lábakon áll az idill. Megérkeztek Angéla házához. - Mikor indulsz holnap? – tör be a valóság az estébe. - Ötkor már a depónál leszek. - Hiányozni fogsz. Holnapután érkezel? - Hétfőn. - Jegyzem. S várlak. Hívj majd! - Esténként kereslek. S küldök kis rózsaszín szívecskés üzeneteket, úgy jó lesz? – nevet, mert mindketten tudják, ezt az ígéretét mindig megszegi. - Holnap nem dolgozom. Kittivel programot szerveztünk. Kirándulás random helyre szerinte. Mit gondolsz, milyen az a random hely? - Remélem, nem valami rettenetes. Szívesen mentem volna veletek. Majd elmeséled este. - Épp csak egy napnyira vagyunk tőle. Jelentkezz, mikor pihensz! Búcsújuk rövid és kissé szomorú. Mióta megismerkedtek, valahogy minden nyomasztóbb lett a másik jelenléte nélkül. Csak hát a körülmények. Angéla mögött becsukódik a lépcsőház ajtaja, a tejüvegen át ködlik távolodó alakja. Sztív mindkét kezét zsebébe mélyesztve, nyakát kabátja gallérjába húzva indul hazafelé. Angéla nélkül sokkal hidegebb az éj. Író: Lilith van Wonderland 
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Lilith van Wonderland |
ŐrAngel A fickó folyamatosan figyel. Társaloghatnánk is éppen, csak talán szókincse nincs, amivel kifejezhetné magasröptű gondolatait. Csészém felett rámosolygok. Kis időnyerés. Tulajdonképpen szeretném egészen kicsit grabancon ragadni és megrázni Rózit. Milyen lelkesen taglalta, hogy ez a Kevin milyen klassz pasi. Jó. Első pillantásra talán megáll az infó. Fekete hajával, sötét szemével éppen jóképűnek is mondható. De, ha tüzetesebben megnézem, azért vannak hiányosságok. Ha nem kertész, aki éppen munkából jött, a gyász a körme alatt menthetetlen. S jó, hogy igényesen meg is borotválkozott. Tán egy hete. Megeshet, finnyás vagyok, na de azért mégis. Állítólag hónapok óta nyaggatja Rózit, hogy hozza össze ezt a randit, vagy mit - velem. Le kéne rázni. Már itt ülünk fél órája, s a rendelésen túl talán, ha öt mondatot sikerült kinyögnie. Nem fog ez menni. Csak találjam ki, hogy hátráljak ki ebből az idióta helyzetből, hogy a nehézség essen bele mindenkibe, aki ezt kitalálta, összehozta, meg a hülye tyúkba, aki rábólintott. Belém. Valójában belém esett, úgy tűnik, de nem a nehézség, csak ez a szerencsecsomag. - Kicsit kihűlt - mondom aztán. Persze, csak a teára érti, nem a társalgásra. - Rendelek egy újat - hallom, s már intézkedik is, mielőtt tiltakozhatnék. Pompás. Saját pályán öngól. Kábé besarkaltam, háttal a kapunak. Francért nem tudok kussolni. További üldögélés a slamasztikában. Vajon mivel indokoljam egyre sürgetőbb távozásomat? A felvillanó lehetőségek belsőmet rázó kacagásra ingerelnek. Vajon mit reagálna, ha hivatkoznék a mindenórás várandós hörcsögömre? Az azonnal lekottázandó etűdömre? A fészekalja csipogó fürjemre? Édesanyámnak tett ígéretemre? Ez utóbbit megenné simán - komolyodok el. Az újabb teával érkező felszolgálólány figyelmes mosollyal jutalmazza lovagomat. Úgy tűnik, szimpatikusabbnak találja. Esetleg cserélhetnénk? - gondolom. Lehúzom a műszakodat, szivi, ha átveszed ezt a félresikerült randit. Persze, ellejt, nem sejtve félig komolyan gondolt sugalmazásomat. - Van kedved eljönni velem moziba? - sokkol váratlanul a srác. In medias res, minden ráhangolás nélkül zuhanok bele a következő csapdába. Ki időt nyer alapon érdeklődöm: - Moziba? - Aha. Nem nagyon vagyok kisegítve. A kezdeményezés némiképp - mily meglepő - információszegény. Egy konkrétat hoz igazán, sávváltás, padlógáz, menekülés. A kérdés csak a miként. Lagymatag érdeklődéssel nullszinten felelem: - Nem nagyon járok moziba. - Kár. - mondja gyászszegélyes körmű jóképű varjam, kirobbantva belőlem aztán a lépéskényszert, s mondom máris, hogy nekem most tulajdonképpen mennem kell, örültem a találkozásnak, s köszönöm szépen a lehetőséget, a teát, s mindent, kapkodom összefele táskám, kabátom, s slisszolok kifelé, elkapva a felszolgálólány meglepett pillantását. Legmélyebb megdöbbenésemre, nem egyedül megyek, Kevin azonnal csatlakozik. Milyen fürge, fut át agyamon, ahogy meglátom az asztalon hagyott összeget. Amennyire nem a szavak embere, annyira a tetteké, érzem meg a veszélyt, s riadok is meg egyben. Valami nincs rendben. Ebben a pillanatban csörömpölés pár centire tőlem. Egy tálca rezzen, pohár billen, löttyen tartalma kabátomra, s rám. - Bocsánat – szabadkozik a lány, s ragadja meg karom, - ezer bocs, hadd segítsek, - mondja, s húz magával. - Nem tudsz vigyázni, bazmeg? – hallom kísérőm hangját, s szeme villanásában többet látok már, mint a megérzett veszély szelét, vegytiszta agresszió árad belőle, aránytalan, értelmezhetetlen indulattal, de mindez a mosdó felé haladtomban rám boruló információként ér. A ránk záruló mosdóajtó védelmében döbbenten pillantok az imént még ügyetlennek tűnő, most azonban teljes határozottságában tündöklő megmentőmre. - Gáz a srác – mondja két karomat átfogva, a szemembe nézve. Csak pislogással reagálok, bénán értetlenkedve, de érezve, adekvát az információ. – Kicsit várj itt szerintem – javasolja. – Mindjárt visszajövök, oké? – megnyugtató hangja, tekintete kissé magamhoz térít. - Rendben – nyögöm ki aztán, s szemem teszi csak hozzá: légyszi, siess – olvasom le közben névtábláját: Angéla. Korábbi önbizalmam foszlányait nézegetem arcomon a tükörben. Milyen vicces is volt még pár perce minden, csak a félresikerült randin pörgött az eszem, s nesze, eltűnt a helyzet minden humora. Értelmezhetetlen a villámgyors váltás a szótlan, esetlen fiú, s a mozgásában, arckifejezésében meglátott ragadozó között. ŐrAngelom visszatér. - Gyere, már kijöhetsz. – nyom kezembe egy pohár vizet. - Lelépett. Szerintem nem ment messzire, de szóltam Sztívnek, hazakísér. – mutat egy magas, nyugodt arckifejezésű férfire, aki bólint felém. - Köszönöm – motyogom – de hogyan? Honnan tudtad? – kérdezem aztán kissé nyomorultul. - Nem először járt itt – hallom aztán. – Legutóbb az egyik kolleganőmet zaklatta. Piroska szólt, hogy vigyázzunk vele, mert nem normális az ürge. Ha valamit a fejébe vesz, nem tűr ellentmondást. Volt már rendőrségi ügye is. Vigyázz vele szerintem te is. Nem tűnt köztetek közelinek a kapcsolat. - Nem is lesz – motyogom, s már a Rózinak szánt javaslatok fogalmazódnak meg fejemben. Nem igazán nyomdaképesek. – Mérhetetlenül hálás vagyok nektek. Angéla mosolya igazán angyali. - Ennél nagyobb gondunk soha ne is legyen! – mondja aztán, s olyan kedvesen mosolyog rám, ahogy Sztív mellém lép, hogy felszabadító hála járja át a szívemet. - De hívjunk egy taxit, szerintem rendbe lesz az úgy is – tér vissza önmenedzselési képességem – maximum addig kísérj el, ha az megnyugtat benneteket – javaslom. - Mindegy, ahogy akarod, de ne maradj egyedül úgy, hogy rád tapadhasson megint – néz rám komolyan Sztív. Míg a taxi érkezik, csökken bennem a feszültség. Hálát adok a sorsnak, hogy nem adtam meg a telefonszámomat Kevinnek. Az akadozó beszélgetés során érdemi információk sem cseréltek gazdát. Furcsa felfogni, hogy mennyire másképp éltem meg a szituációt, mint az a valóságban zajlott. Nyögvenyelősen összehozott első randevú valakivel, aki mérsékelten érdekel, egy közös ismerős közbenjárására részemről, s prédaszerzés a másik oldalról randevúnak sminkelve. Soha még eddig nem éreztem magam zsákmánynak, s egészen biztos, hogy többé nem is szeretném. Rózi nagy valószínűséggel nem teszi zsebre, amit ezért az ötletéért kap. Mindenképpen szólok neki, hogy a fickó közveszélyes. Vagy nőveszélyes, mit tudom én - veszélyes. Ha belegondolok, hogy Angéla figyelme és közbelépése nélkül mire fordulhatott volna a sztori, belesápadok. Általa ma eggyel kevesebb bántás és trauma született ebben a bonyolult világban. S ami megfogant helyette, a mély hála érzése bennem azért, hogy vannak egymással törődő ismeretlenek is. S attól a pillanattól már nem is ismeretlenek. A taxi megérkezett. Sztív kíséretében megyek ki odáig, szemem fürkészi, vajon figyel -e valahonnan. Leselkedik -e még rám veszély. Minden nyugodt, csendes. Nyomát se látom. A cukrászda üvegablakán át megpillantom Angélát, ahogy utánunk néz. Újra mosolygok, mert rá nézve látom: az őrangyalok néha köztünk élnek - emberként. Író: Lilith van Wonderland 
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Sanyi! |
 Szeretnék egy cikket írni az UNICEF munkájáról. Én egy támogatójuk vagyok. Azt gondolom,hogy elfogadhatatlan az tény amikor több 10 ezer gyermeknek át kell élni a háború borzalmait. Arról nem is beszélve,hogy lelkileg milyen károkat okoz ez náluk. A hatalmaknak,országoknak és embereknek felelősséget kellene vállalniuk a döntéseik miatt. Az,hogy a háborúban gyerekek halnak meg és szenvednek erre nincs ok. Arra sincs ok ,hogy ezt jogában áll bárkinek megtenni. Valahol gondolkodni kellene,hogy mivel jár a háború. Itt nem szeretnék politikai nézetekbe belemenni. Kizárólag a gyerekek szemszögéből szeretnék írni és véleményt formálni. Önmagában nem csak ezt élik meg ami borzalmas számukra. Ott van az,hogy nincs elég ivóvíz és élelem számukra. Mind ez csak azért ,mert vannak olyan emberek akiknek fontosabb a hatalom és egyéb más. Ezzel bizonyítva a teljes felelőtlenségüket. Itt pedig minden gyermek nevében írtam. Vajon ezek a gyerekek mit gondolnak a felnőttekről? Mit érezhetnek ilyen világban? Sok ember szégyelhetné magát és ide értve némelyik hatalmat is. Aki teheti kérem támogassa az UNICEF-et. Ebben a világban elengedhetetlen most ,hogy ezeket a gyerekeket támogassuk. Ők ezt nem akarták és megérdemlik az életet és esélyt az életre. Köszönöm!!
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Lilith van Wonderland |
Szikret II. Joz lassan haladt Isti felé, kezében a jéghideg Hellel. Az egész nap olyan furcsa volt. Úgy érkezett reggel a suliba, hogy számított rá, Laura kérdőre vonja a szombati elmaradt randiért. Jól kitalálta, majd mit vetít neki. Hogy az apja elküldte a nagybátyjához, de bocs, nem tudott szólni, a telefonja meg megreccsent, szerelőhöz kell majd vinni. Egyébként szerencse, hogy szikret volt minden, Dia mégis elhívta magához, kár volt Laurát beélesíteni. De csak a vak nem látja, mennyire odavan érte a csaj. Mindig arra törekszik, amerre ő jár. Isti bulijára is eljött múltkor, pedig tudja, hogy őt aztán pont nem bírja. - Kösz haver. - veszi át a Hellt az említett. – Mit mondtál, hol voltál szombaton? - Ja, Báttyámnál – kapcsol mindjárt – apám küldött át hozzájuk. Gyuszi új helyen dolgozik. – tereli gyorsan a síkos terepről a témát. Isti nyilván lenyomná, ha rájönne, Diával kavart. De Dia túl jó csaj, hogy kihagyta volna. Meg hát azért nem semmi a haverja csaját felszedni. Mondjuk nem kell neki tudnia. Meg hát senkinek se. A szikret az szikret – tiszta sor. A folyosó végén villanásra látja Laurát, mintha kifelé menne. Furcsa, hogy nem keresi, telefonon persze, hogy nem, már szombaton letiltotta, nem is posztolt semmit, megálljon a kamu, hogy nem jó a teló. De az furcsa mégis, hogy nem jött ide. Talán nem vette észre? Biztos volt benne, hogy megkeresi. Amúgy jó csaj. Nem annyira dögös, mint Dia, hallod, ha az kisminkeli magát, meg felhúzza azokat a szoros cuccokat, hát mást nemigen lát meg az ember. Persze, mióta Isti csaja, még menőbb. Isti kicsit kipattintotta. Mint magát. Edzőterem, meg minden. Mondjuk, lenne gond, ha az edző látná a Hellt. De nem kell mindenkinek mindent tudnia. Joz gyorsan karjára pillant, s magában mantrázza a varázsszót: szikret. Az lesz az életben maradás kulcsa. Ha terembe járhatna is egy év kéne hozzá, hogy odáig felfejlődjön, ahol most Isti tart. S nőni meg már tuti nem fog. Bocsesz haver, a centi már így marad. - Bemész tesire? – kérdezi Isti, s ez megüzeni, vagy lóg vele, vagy húzhat az utolsó órára. Talán még bent lesz Laura – s összefut vele, ha marad. Az meg sanszos, hogy Isti Dia miatt lóg, nem kéne ekkorát kockáztatnia mindjárt a szombati találkozás után. - Aha, hoztam ma cuccot, ne idegeskedjen az öreg. – mondja, aztán pacsi után lép. Így egyedül kicsit elveszve érzi magát a suliban. Jó, van nagy dumája, az oké, azzal eladja magát, de egy ideje már úgy néznek rá, hogy Isti csicskája. Nem a csajok, azok ezt nem vágják. Azok csak annyit látnak, hogy együtt lógnak mindig, barátok. De azért van az egésznek egy kis szaga. Nem rúgathatja ki magát, túlkoros, ha túl sokat lóg, kicsapják, akkor aztán az apja meg lecsapja, nem lehet már ennyit reszkírozni. Különben is, mi a fenét csinálna. Megeszi a fene, hogy valamit mindig csinálni kell. Elvonul az öltöző felé, ahol a többiek már gatyában. Irgalmatlan cipőszag. Erre érzékeny az orra. akárki akármit mondhat, de ő ad magára. Ilyen büdösen cipőt fel nem húzna a lábára. Ez miatt jön be a csajoknak, tuti. Nem annyira durva, mint a többi – a viccei sem. Mindig eltalálja, mivel kell nyitni. S aztán már mind a tenyeréből eszik. De ez a Laura dolog csak furcsa. Hogy nem kérdez semmit. Talán rájött, hogy átvágta? Vagy tud valamit Diáról? Csajok egymás közt… de hát szikret mind a kettő, csak nem beszéltek össze. Á, tuti nem. Dia vigyáz a bőrére. Megéri a pénzét, az igaz, de nem kockáztatná, hogy Isti kidobja. A tesióra kihajtja belőle a zavaró gondolatokat. Milyen jó kifulladásig futni, labdára rárabolni – ilyenkor hasznát veszi rugalmas szikárságának, küzdőszellemének. Aki győzni akar, győzni fog. Elérhet bármit, amit akar. S most, mint kavics cipőjében, úgy szúrja a gondolat: Laura. Meg kell tudnia, miért nem jött ma oda. Az elmúlt hónapokban tapadt. Bármerre nézett, valahol ott volt, ezért is gondolta, felszedi, ha már ennyire kerülgeti a csaj. Persze csak titokban, nem mutatkozna vele nyilvánosan. Az lehet, ciki lenne. Isti tán még ki is röhögné, hogy milyen csajjal kavar. Bezzeg nem röhögne, ha tudná ezt a kis affért Diával. Mindegy. Meg kell keresni, lenyomja neki a bocs, szivi, nem tudtam menni dumát. Talán már elment? Az osztálya felé veszi az irányt, aztán látja, sehol senki. S akkor hirtelen valahol érzi a hiányt. Kifelé menet meglát egy ismerős lányt, s nem ciki kérdezni: - Nem láttad… Laurát? – s a tanácstalan fejrázás után el kell indulni, telefonon a tiltást oldani, mert hirtelen mindegy már a kamu, meg a kifogás, látnia kell a lányt. Író: Lilith van Wonderland 
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Lilith van Wonderland |
Szikret A padot már elérte ez első árnyéksáv, a platán koronájának védelme feléje kúszott. A tikkasztó hőség enyhülni fog, érezte meg, s közelebb húzódott a hűvösebb levegő reményében. Arcát még érte a fény, de válltól lefelé már simította az árnyék. Napszemüvegén tükröződött a makacsul tűző nap. Elég jó, mondjuk, csak ilyen Pepcós. Egyre szomjasabb volt, de nem akart felállni. Ide fog érni, mondogatta magában. Csak közbejött valami. Végül is ő akart találkozni. Azért húzta fel ezt a kis kék ruhát, mert azt mondta a múltkor Isti buliján, hogy tetszik neki benne. Joz is nagyon jól nézett ki abban a fekete pólóban. A bandát ugyan nem ismerte, ami az elején volt, de a srác akármit húzott fel, rendkívül vonzó volt. Tetszett neki a szó: rendkívül. A múlt héten hallotta, tán magyarórán. Ott gyakran vannak ilyen szavak, amiket ő egyáltalán nem használ amúgy. Ilyen a vonzó is. Olyan fura, régies hangzású. Zsani néni sokszor mond ilyeneket, de nem nagyon lehet megérteni mindent belőle. Megkérdezni meg ciki. Aztán akkor már nem is szokott megint figyelni annyira. A telefonjára nézett, s látta, ez nem fog összejönni. Vagy szomjan hal, vagy el kell mennie legalább valamelyik lángososig, vagy pizzázóig, ott adnak hideg üdítőt. Csak nehogy pont akkor jöjjön. Mi van, ha nem találja itt és elmegy, mire visszaér? Mondjuk amúgy válaszolhatna az üzenetére is, vagy felhívhatná legalább. De tuti lemerült. Különben miért ne írna vissza? Vagy ki van kapcsolva? Lassan csak elindult a legközelebbi kis pavilon felé, hogy vegyen egy kólát, de szeme egyfolytában kereste a fiút. Pont eredménytelenül. A sorban állva a telefonjára pislogott. Semmi se mozdult. A sor se, a telefon se. Annyira szerette volna megtudni, mi van, de nem volt kit felhívjon. Senkinek nem mondta, hogy Joz végre randizni hívta, mert így kérte a fiú. Azt mondta: Ez legyen a mi kis titkunk. Szikret, bébi, szikret, vágod? Tuti, hogy jönni fog, ha szikret. Csak késik, na. A kólájába mohón belekortyolt, úgy érezte, egy húzásra meg tudná inni, csak tartogatni akarta még. Visszaindult a piros pad felé, de látta, hogy valaki közben leült rá. Basszus. Egy srác, de állati jól néz ki. Gyorsan elkapta a tekintetét, ahogy pillantásuk egy másodpercre összeakadt, amint a fiú a sétányt pásztázta. Barna haja kicsit csapzottan hullott homlokába, tincsei kunkorodtak. Napszemüvege hanyagul fehér pólója nyakába akasztva, farmere szorosan tapad a lábára papucsa felett. Laura kissé lassítva lépdelt el előtte. Akkor látta meg, hogy mellette a padon egy szál vörös rózsa fekszik. Ahogy ment tovább, a torka elszorult, arra gondolt, mennyire igazságtalan ez már megint. Neki kéne a padon ülnie, s Joz kellett volna hozza azt a rózsát. Különben meg hol van? A csalódottság abban a pillanatban, amikor meglátta azt a szál rózsát, úgy öntötte el egész lényét, mint valami szökőár. Elsodorta az izgalmat, amivel a ruháját kiválasztotta, ahogy a haját kivasalta, körmét kilakkozta, mert körmösre most nem volt pénze. Elsodorta a képeket, amiken látta magát Jozzal együtt belépni holnap a suliba kézen fogva, mert már addigra tutibiztos nem szikret a dolog. Szíve szerint a telefont is, ami kussolt, se kép, se hang, belevágta volna a Balatonba, hogy hulljon darabokra a köveken, s süllyedjen az iszap mélyére. De aztán csak, mintha eredetileg is ezt akarta volna, kiment egészen a partra, s nézte a vizet. Ha jönni akart volna, már egy órája itt lenne, ismerte el magában. Ez a szikret nagyon nincs rendben. Lassan leült az egyik hatalmas parti kőre, nem bánva, hogy a kis kék ruha gyűrött lesz, papucsából kilépve hagyta, hogy a fel-felloccsanó víz áztassa lábát. Gondolatai az körül forogtak, hogy vajon a fiú miért csinálta ezt. De semmiféle választ nem talált, csak szorongatta kezében továbbra is néma telefonját. A sétány kezdett megtelni, a strandolók szedelőzködtek, autóik vagy a nyaralók felé indultak a rengeteg holmijukkal, hogy a hamarosan ébredő szúnyograjok inkább az andalgó szerelmeseket illessék fájó csókjaikkal. Laura a bokája felé araszoló piócát nézte. Míg egy mozdulattal lesodorta, könnyes szemét napszemüvege mögé bújtatta. Haza kéne menni – gondolta, de nem érzett erőt felkelni onnan, ahol ült. A hullámok monoton hangja mellett egy kellemesen csilingelő hang ütötte meg fülét: - Ojjjjjj, bocsi, szívem, de egy cseppet megcsúsztam, sokat kellett várnod rám? – csacsogta egy vidám, ragyogó szemű lány a fehérpólós fiúnak, aki a rózsával a kezében széles mosollyal válaszolta: - Dehogyis, drágám, épp csak egy verset írtam hozzád, míg ideértél – félperces, tán csak ennyit késtél. - Verset? Nekem? – kérdezte kacagva a lány. – Remélem, vidám! - Csak ma, csak neked, figyelj: Előttem száz csillámló hullám, Míg padon ülve várom Csillám. – Tadamm – nyújtotta át a virágot, míg a lány belekarolva súgta fülébe: - Te lökött trubadúr, te! – s indultak tovább bolondozva. Laura utánuk nézett, s minden, amit előtte érzett, a tanácstalanság, mintha eltűnt volna. Egyszer csak tiszta lett a gondolat, Joz nem olyan vonzó, még inkább nem rendkívül az, s ez a szikret dolog valószínűleg elég nagy hülyeség úgy, ahogy van. Neki, ha egyszer tényleg szerelmes lesz, valami ilyesmi kell: rózsával vagy mosollyal, mindegy, de valakivel egyszer így nézzenek egymásra, mint ez a fiú meg ez a lány. Lilith van Wonderland 
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Sanyi! |
Einstein azt mondta,hogy vagy úgy éled az életedet hogy hiszel a csodákban vagy úgy ,hogy nem hiszel benne. Én hiszem azt ,hogy vannak csodák.Aki nem veszi észre az egyszerűen korlátolt sok szinten. Minden ami körbevesz bennünket az maga a csoda.A csillagok a naplemente a felhők. Az emberi test működése. Akár az elme millió információjának a befogadása. A végtelenségig lehetne példát mondani a csoda valóságára. Aki ezt képes értékelni az a valódi értékeket képviseli. A csoda önmagunkban van és ami körbevesz minket. Ez az igazi kincs amit oly sokan kerestek már a történelem során. Müller Péter mondta,hogy a világ egy színház. Sokan a saját szerepeit játssza el. Sokszor olyan szerepekben élünk ami nem méltó hozzánk. Bármilyen szerepet játszik is valaki az igazság az,hogy minden ember lelkileg sérült. Azokat a modelleket hozta mindenki a saját életében ami megtörtént vele a múltban. Mi emberek tele vagyunk hibákkal. Szinte a végtelenségig lehetne sorolni ,hogy mennyi hibája van minden embernek. Ellenben ott van ennek az ellentétje. A szeretet,jóság,stb. Mint a Jing és jang. 
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Intuíció és jövőbe látás |
Intuíció és jövőbe látás Vizsgálati szempontok - Előre látni a jövőt - honnan származik az információ? Vajon ez.... a)Jóslás: kapcsolatteremtés az isteni elmével? b)Látnokság: bepillantás az ok-okozati összefüggések világába, ahol az események előre kialakulnak, még mielőtt megtörténnének a materiális világban? A válasz pedig az, hogy mindkettőben van igazság. Az isteni világ magában hordozza a megváltozott tudatállapot asztrális világát, amin keresztül láthatjuk azt a folyamatot és sejtessék velünk a jövő történéseit. Az Isteni sorrend, ami befolyásolja a folyamatok összességét. A természettel való egyesülés, az emberi világgal való egyesülés, valamint a belső béke mind-mind segítenek bennünket az asztrális világ megértésében. Néha az ösztönök bizonyulnak az iránymutatás forrásának. Ami a rendes érzékszervi érzékelést meghaladó körülmények ismeretét tükrözi. Egyes esetekben ezt az aurikus rezgésre való érzékenységnek tulajdoníthatjuk. Az aurikus rezgésszámok arányát felfedezheted akár, a növények, akár az állatok, az emberek, és az Univerzum állapotában is. Minden rezgésszámnak jelentősége van, és mértékegysége, a rezgésszámok alkotják az egyensúlyt a világban. A jövőről való információszerzésnek több lehetséges, működő mechanizmusa van. Megvan a lehetősége annak, hogy számos különféle forrásból tegyünk szert a tudásra, és az esetlegesen töredékes tények tudattalan kombinálásából kapjunk egy összefüggő egészet. Hiba elsősorban ott csúszhat be, ha nem vagyunk elfogulatlanok a tények előzetes megválogatásában. A psziché, amely egyre tudatosabbá válik saját lehetőségeink tekintetében, képessé lesz a fokozatosan mélyebb és mélyebb tudat számára ismeretlen szinteken való önmegvalósításra, a különböző szintek meglátására. Körültekintő világod fejlődik ezáltal, és a szintek egy összefüggő látásmódot alkotnak. A pszichometria alkalmazása mint egyfajta tudomány segítségével tudatossá tehetjük azokat az ismereteket, vagy érzelmi benyomásokat, amelyek rezgéseit tudatalattink egy tárgy asztrális szintjéről szereztünk. - Több szempont érzékelése - Több szempont észrevétele - Sok szempont elemzése Mindenben jó vagy akkor, ha mindezt a sok szempontot egyszerre tudod elsajátítani magadban. Általánosságba véve egy tárgy pszichometriai vizsgálata során az újabb benyomásokat gyorsabban megkapjuk, ha a korai felismerés útján kapsz egy jövőképet, amitől előbbre jutsz a felfedezésekben. 
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Boldogság szerelem |
Boldogság szerelem A műszak második fele sokkal nyugodtabban telt. - Csodálatos ez a béke és nyugalom - sóhajtott fel a férfi. - Ó, igen. És tudod, mi az érdekes? Hogy ha veled ülök itt, ugyanúgy élvezem a békét és a nyugalmat, mint régebben egyedül. Barátságos beszélgetés meg volt közöttük, de ez az este másképpen alakult. Érezték azt a melegséget, ami eddig nem volt kettőjük között. Talán a fáradság, talán a telihold hozta azt a különös érzést, aminek köszönhető, hogy ez az este másképpen telt el mint a többi nap. Az utolsó kolléga is elköszönt tőlük, de ők nem mozdultak, csak egyetlen gondolat járt az eszükben ...... a szerelem és kettesben maradni. - Talán kezd te a beszélgetést - mondja a nő. - Valahogy másképpen látlak ma mint régebben, másképpen érzek - felelte egyszerűen a férfi. Már rég hazamehettem volna, de volt egy szilveszteri fogadásom. El kell mondanom neked valamit. Azért is vártam rád, hogy tisztába tegyem azt az érzést, ami már régóta a fejemben motoszkál. - És mi lenne az? ,... mert észrevettem, hogy az utóbbi időben másképp nézel rám. Több volt a szemedben mint barátság. - Jól gondolod. - válaszolta elcsukló hangon a férfi. Én beléd szerettem. - Barátságból szerelem,..... szerinted ez működhet? Mit szólnak a kollégáink? - Majd túlélik, különben sem érdekel. Te mit mondasz, lehet közöttünk komoly kapcsolat? Dávid kezdett elbizonytalanodni, ahogy Irma lereagálta szerelmi vallomását. Megsimogatta a lány haját és közelebb vonta magához. A lány meredten ült, most tényleg szeretnél velem járni? - Igen. Irma kissé sután hátat fordított a férfinak. Látszott rajta, hogy bizonytalan. - Ki ne mondd!.... , hogy nem szeretsz ! - Eszembe sem jutott, azért azt nem mondom, hogy nem érzek irántad semmit, de szerintem ez kevés ahhoz, hogy azt mondjam neked, hogy érzek valamit. Mindig gyöngéd és kedves leszel hozzám? - Most azt akarod mondani nekem, hogy az első randin már fogadjam meg neked? Dávid száját félrehúzva, szinte görcsös, elcsukló hangon válaszolta, hát persze. - Igen. Ez biztos? - Ja. - Na jó ezzel a gondolattal készülhetünk a következő randinkra, ami jövőre lesz, mivel így szilveszter éjjelén ez pont elég is volt nekem. - Jó, akkor holnap találkozhatunk a parkban ! Irma hátba csapta Dávidot, és rácsukta az ebédlőajtaját ezzel a lendülettel. Dávid elképesztő nyugalommal vonta le azt a konzekvenciát, hogy az első szerelmi vallomása kicsit barátias hangulatban telt el Irmával. Romantikának hűlt helye sem volt. Ó, már alig várom, hogy találkozhassunk, csak ne lenne ilyen rideg Irma. Első randevú: Dávid fergeteges hangulatban készült az első randevúra. Szürke öltönyt, világoskék inget és nyakkendőt vett fel. Minden apró részletre ügyelt, hogy Irma szemében a lehető legjobb benyomást keltse majd. Eközben Irma azon fáradozott, hogy a lehető legslamposabban menjen az első randira. Egy kinyúlt pulóvert vett elő a szekrényéből, és egy elnyűtt nadrágot, aminek a zsebe szakadt volt. A biztonság kedvéért aznap meg sem fésülködött, hogy a hatás teljes képet mutasson. Amíg öltözött, egész idő alatt fájdalom égette a lelkét. Neki Dávid a legjobb barátot jelentette csak, nem akart tőle többet, mert testvérként szerette. Próbálta ezt az állapotot visszaállítani, mert elveszíteni sem akarta, hogy megharagudjon rá Dávid, ha egyszerűen csak nemet mondott volna neki a szerelmi vallomására. - Ravasznak látszom anyu? Szerinted jó leszek így, hogy kiábránduljon belőlem Dávid? - Édes kislányom. Ha beléd szeretett, teljesen mindegy mibe mész, és mit csinálsz magaddal, úgyis szeretni fog. - Hát majd meglátjuk! - Mivel már jól ismer, ennél fogva nem tudod őt becsapni. - mondta mosolyogva anyukája. - Nem viselkedem úgy, mint egy gyerek! - próbáltam mentegetni magam. Én attól félek, ha nem sikerülne a kapcsolatom vele, akkor végleg elveszíteném őt, mert a barátságunknak is vége szakadna. - Ebben teljesen igazad van lányom, ezt jól át kellene gondolnotok. - Próbáltam neki mondani, hogy ne!.., de Ő, rám sem hederített, szerinte én leszek számára az igazi. Csengettek, megjött Dávid. A lány nagy sóhajtás közepette nyitott ajtót, úgy érezte mintha fogorvoshoz készült volna. A férfi csodálkozva vonta fel a szemöldökét mikor meglátta Irmát. - Szia ! Ez volt a legjobb ruhád? - Dávidot sokkolta a látvány. Dávid elmosolyodott, mire Irma majdnem ellágyult mikor meglátta milyen elegáns Dávid. - Na menjetek! - , és kilökte az anyuka az ajtón Irmát, elköszönt tőlük. - Hova szeretnél menni ilyen slamposan? - Hé, nem vagyok slampos, csak lezser! A lány azonnal lesütötte a tekintetét. - Én arra gondoltam első igazi randin menjünk moziba, ....- mit szólsz hozzá? - Nagyon jó gondolat, egyetértek veled. Arra gondolt Irma, addig sem kell sokat beszélgetni vele. - És mit játszanak? - Nem tudom, de nem számít. Odaértek, és egy horrorfilm volt aznap. Irma széles mosollyal vetette bele magát a székbe, gondolta ennél szerencsésebb nem lehetett az első randevújuk, mert egy romantikus filmnél nehezebb lett volna megőrizni a lelkibékéjét. Dávid ki nem állhatta ezt a fajta műfajt, de úgy gondolta kibírja Irma kedvéért, ha már idehozta őt. - Igazi remekmű volt, - szólalt meg a film végén Irma. Dávid vérbefagyott arca leplezte hamis mosolyát a film után. - Három randit gondoltam, és addig csók nem lehet közöttünk, - határozottan, szinte parancsolva állt meg a lány a fiú előtt, hogy elejét vegye a romantikának. - Miért Irma, miért? Hiszen régóta ismerjük már egymást, tudod, hogy nem vagyok szélhámos! - Attól még lehetnek igényeim...... Vagy nem? - És az én igényeim hol vannak?! .., de legyen ahogy akarod.- egyezett bele Dávid. Miután elbúcsúztak Dávid megjegyezte magának.....Romantikának hűlt helye sem volt. Ó, már alig várom, hogy találkozhassunk újra, csak ne lenne ilyen rideg Irma. Dávid az első randi után elégedett is volt magával, meg nem is. Súlyosnak gondolta Irma állapotát. Mi lehet Irmának a baja velem?! Nem tetszhetek neki mint férfi?! Talán tényleg barátként jobb volt vele?! Elbizonytalanodott Dávid, és tanácstalan lett. Másnap a munkahelyükön azt vették észre, hogy kerülik egymást. Irma nem mert Dávid szemébe nézni, mert azt érezte, hogy elgyengül és magával viszi a szerelem. Dávid azt érezte, hogy nem néz Irma szemébe, nehogy undort lásson benne. Sok idejük nem is volt csevegésre, mert a munka és munka elszólította őket. Egyszer csak a vezető összehívta a társaságot, és egy új kolléganőt mutatott be mindenkinek. - Bemutatom Beát, ő lesz az új kolléganőtök. - mondta a vezető. Dávid ámulattal nézte Beát, hisz gyermekkori szerelmét vélte felfedezni Beában. Irma tekintete Dávidra szegeződött, és rossz érzése támadt. Látta a szemében a csillogást, de már nem rá szegeződött, hanem az új kolléganőjére. - Na mindenki menjen a dolgára, és majd egyesével mutatkozzatok be egymásnak! - hangzott parancsoló válasza a főnöknek. Azzal otthagyta a csapatot. Bea rögtön Dávid felé fordult, és mély érzelemmel átölelte Dávidot. Irmának fennakadtak a szemei, és szólni sem tudott. Ezt látni sem akarja, és elrohant a dolgára. - Szia Dávid! Te itt dolgozol? - Igen, hangzott a válasz, és nagyokat nyelt Dávid zavarában.. . Ez aztán kellemes meglepetés! Most nagyon nincs időnk beszélgetni, de este ráérsz? - megihatnánk valamit és beszélgethetnénk. Erőltette a találkozást Dáviddal Bea. - Rendben. - hangzott a válasz Dávidtól. Irma eközben leste őket és hallgatózott, ezért minden pillanatot látott és hallott. Na megállj Dávid! ......- Most kicseszek veled, gondolta...- Megleckéztetlek. Hamar a végére jár a kapcsolatuknak. Itt a konkurencia, érezte, hogy Beával komoly ellenfélre talált. Talán ez segít nekem abban, hogy megszabaduljak Dávidtól. Még jó, hogy ez így kiderült,- gondolta Irma. Még ridegebb lett mint valaha Irma gondolatmenete. Közben Dávid mit sem sejtve végezte egész napos munkáját. Néha ránézett Irmára, de egyet látott csak rajta, ami nem más volt mint: Közöny. Meg is jegyezte magában: Romantikának hűlt helyét sem látom Irma szemében. Ó, már alig várom, hogy találkozhassunk, csak ne lenne ilyen rideg Irma velem szemben. - Összeszedte Dávid a bátorságát és a nap végén újra próbált randit kérni Irmától. - Jössz velem este randizni?- kérdezte . Hát nem érted, Irma? - Nagyon tetszel nekem. Miért van az, hogy kételkedsz bennem? Dávid azt bizonygatta folyamatosan, hogy mennyire szereti Irmát. A lány felsóhajtott. - Azt akarod mondani, hogy Bea nem jelent neked semmit? Láttam a szemetekben azt a tüzet, amitől Bea elolvadt. - Régen valóban tetszettünk egymásnak, de nekem már nem jelent semmit. Hidd el! Tudod mit láttál? Nem a tüzet, hanem a menekülési útvonalad! Szerintem te menekülsz tőlem, és ürügyet keresel arra, hogy ne keljen velem lenni. Vádolta meg Dávid Irmát. - Tudod nagyon jól, hogy munkatársak vagyunk és barátok, ....ha nem sikerülne a kapcsolatunk, akkor egész nap bámulhatnánk egymást, úgy, hogy okádhatnánk közben egymástól. Ezt akarod? - válaszólt Irma előre gondolkodott állapotában. - Miért nem sikerülne a kapcsolatunk? Honnét veszed ezt a negatív érzéseket, gondolatokat felém?- felháborodott hangon vonta kérdőre Irmát. Közbe Bea belépett az irodába. - No lám, egy turbékoló párocska! Remélem nekem is hagytatok kávét! - Nem vagyunk párocska, és egyáltalán nem turbékolunk - méltatlankodott Irma. - Annál jobb, legalább nem zavarok, és Dávid ezek szerint szabad férfi. És micsoda férfi! - sóhajtott fel Bea, és megsimogatta Dávid arcát. Irma képéről lefagyott a mosoly, és furcsa érzés lett rajta úrrá. Dávid úgyszintén lefagyott, és furcsa érzés lett rajta úrrá. Na ahogy ezt meglátta Bea, még erőszakosabban közeledett Dávidhoz, és azzal a mozdulattal lecsókolta Dávidot. Dávid hagyta magát, mert arra gondolt, ha most Irma nem lép közbe, akkor gyakorlatilag nem jelent neki semmit a szerelmük, és hiába megannyi könyörgés, és szerelmi vallomás, Irma rideg, és érzéketlen feléje. Mozdulatlanul nézte végig Irma a jelenetet és sokkolta, talán olyan érzések voltak benne mint a horrorfilm alatt. Még meg is jegyezte. - Na ez vérfagyasztó látvány volt számomra. Az alapos mustra után otthagyta őket. Dávid annyit állapított meg és ezt hangosan ki is mondta Beának: - Látod ezt: Romantikának hűlt helye sem volt Irma szemében. Ó, már alig várom, hogy találkozhassunk, csak ne lenne ilyen rideg Irma velem szembe. - Úgy érzed, hogy ezek után még randizni akarsz Irmával? Láttam, hogy ez a nő nem akar tőled semmit - bizonygatta Bea az igazát. Dávid jóleső borzongást érzett Irma ridegsége miatt, és megjegyezte, legalább nem egy féltékeny típus. Én harcolni akarok érte! - Na jól van, de ha nem sikerülni a szerelem, akkor itt leszek neked, engem megtalálsz, mert nagyon tetszel - mondta szomorú tekintettel Bea, és rácsapta az iroda ajtaját Dávidra. Most mit tegyek?! Van egy tüzes szerelmes nő, aki megveszik értem, és van egy rideg kihűlt nő, aki hallani sem akar rólam. Vajon ebből hogyan lehet kiutat találni? Tényleg ilyen bonyolult a szerelem? Ez így nagyon bonyolult nekem, sóhajtozott Dávid, és arca gondterheltebb lett mint valaha , a karmikus szerelemnek hűlt helye sem volt Irma és közte. Irma sírva ment haza. Mi bajom lehet? Úgy érezte megszakad a szíve. Anyja rögtön látta rajta, hogy baj van. - Mi a baj Irma? - Anyukám mit tegyek? Jött egy nő a céghez és rögtön Dávidot akarta magának. Rámászott, megcsókolta és kiderült, hogy régen tetszettek egymásnak ismerik egymást régóta. - Ez nagy baj Irmám - felelte az anyja. Most jöttél rá, hogy elveszítheted Dávidot, ha sokáig hezitálsz, többé már nem lehettek barátok, mert a szerelmével lesznek a legjobb barátok, és nem veled ha a másik nőt válassza magának. Hidd el nekem! - Akkor most mit tegyek? - Legyél szerelmes belé, és ne engedd hogy elvegyék tőled! - válaszolta határozott hangon az anyja. - Hát most fel van adva a lecke azt hiszem, tényleg nem várathatom meg tovább, mert döntenek kell. Közben Dávid is egész nap azon hezitált, hogy mit tegyen, kit válasszon?! Dávid az apjához fordult tanácsért. - Apa segíts nekem, mert nagyon elbizonytalanodtam. - Mondjad fiam, mi a baj? - Annyit könyörögtem már Irmának, hogy legyünk egy pár, de ő csak szórakozik az érzéseimmel, és azt bizonygatja nekem, hogy mi csak barátok lehetünk, közben Bea meg teljesen belém szeretett ahogy meglátott és rám mozdult, de én úgy érzem, hogy Irmát szeretem. Mit tegyek? - Tudod nagyon jól, hogy Irma nem könnyű eset, bonyolult nőszemély. - Tudom, rájöttem.- sóhajtott egy nagyot Dávid..... Mit tegyek? - Mivel tudnak egymásról, és tisztában vannak azzal, hogy döntened kell kit válassz, ezért azt javaslom, hogy tedd őket próbára. Olyan akadálypályaszerű megmérettetésre gondoltam, és amelyik jobban teljesít, azt válaszd, mert az szeret igazán. Néha a nők is küzdhetnek értünk férfiakért. - határozott hangon adta a választ az apja. - Rendben. Átgondolom amit mondtál, de nagyon jó ötletnek tartom. Köszönöm apu a tanácsot. Dávid rögtön fel is hívta Irmát, hogy megkérdezze van - e kedve ehhez a szórakozáshoz, majd Beát is felhívta telefonon. Mind két nő igent mondott, bár Irma hangján megint azt a kelletlen igent hallotta. Irma rögtön az anyja véleményét kérte. - Na lányom, itt a lehetőséged arra, hogy elnyerd a szívét Dávidnak, vagy örökre elveszítsd! - Szerinted ez fer dolog, hogy így akar választani kettőnk között? - Te tehetsz róla, mert nem mondtál neki rögtön igent, így elbizonytalanodott. Harcolj érte lányom, olyan rendes fiú! - Oké anyu megpróbálom, de nem ígérem, hogy harcolok érte, mert az nem az én stílusom. Ha szeret akkor harc nélkül fogok nyerni úgy gondolom. - Bea nagyon elszánt nőszemély lehet, ezért legyél óvatos, és ne hagyd magad - tanácsolta az anyja. Mély gondolatok árasztották el Irmát, és egyre nehezebb lett átélni a szerelem érzését, mert elbizonytalanodott abban, hogy egyáltalán érez -e még iránta úgy Dávid mint mielőtt meglátta Beát?! Holnap minden kiderűl, és túl leszek az egészen, hiszen holnapra tervezte Dávid a megmérettetést. Kora reggel lesétáltam a partra, mint minden reggel, ha csak tehettem , de most ott állt előttem Dávid és Bea, aki már szorosan átölelve várta a nagy esményt. Elkápráztatott a táj, mint mindig reggeli szépségével. - Sziasztok! - köszöntem illedelmesen. - Szia Irma, már nagyon vártunk, azt hittem el sem jössz! - mosolygott Dávid. Bea halkan köszönt és látszott rajta, hogy reménykedett abban, hogy nem lát ma reggel. - Jó zenét hallgatsz? ...-szólalt meg egy férfi hang kicsit arréb ,s leült a part betonos részére, háttal nekem. Elindultam. A férfi megszólalt: -A dalt végig hallgatnám ha lehet...Dávid belehallgatott a zenémbe és megszólalt. Nekem is ez a kedvenc dalom. - Látod mennyi közös van bennünk? - Látom és tudom, de ez a verseny mire lesz jó? - Mire? Azt tudnod kell, hogy kész vagyok Dávidért harcolni, és mindent megteszek azért, hogy én nyerjek. - mondta Bea. Bea szemében a tűz a szenvedély Irma szemében Dávid megint csak azt látta, hogy, romantikának hűlt helye sem volt Irma szemében. ..... csak ne lenne ilyen rideg Irma velem szembe. Már Dávid fogta a fejét, hogy talán rossz ötlet volt ez az egész. Első feladat: - Arra gondoltam, hogy fussatok körbe a parton, és kerüljétek meg azt a fát ott a távolban , mert tudjátok nagyon szeretek futni, ezért nekem fontos, hogy akit választok azzal sokat kirándulhassak. Három.... kettő ...egy...rajt! Bea nagy iramban elfutott , míg Irma ott marad Dávid mellett és nagyokat nevetett. - Na mi van Irma fuss az istenért , fuss már! - Csak nem gondolod, hogy fussak érted! - Na már megint kezded! - Jólvan, azt tudod hogy ezt elvesztetted! Irma megvonta a vállát, és egy nagyot nevetett. Közben Bea visszatért a futásból, és ő is nevetett örömében. Én nyertem! he..he...hi..hi. - Jó most bedobok egy ágat vízbe és amelyikőtök előbb kihozza, az lesz a szerelmem! Bea bevetette magát a vízbe, miután Dávid bedobta a botot Irma csak ott állt és Beán nevetett. - Csak nem gondolod, hogy kutya vagyok! - és már megint összevesztek ezen a próbán is. Pár mondat után megragadta Irmát Dávid, szorosan magához húzta és megcsókolta. Irma ekkor jött rá, hogy akár hogy tiltakozik, ez a szerelem a végzete. Rózsaszirom tapintású ajkait érezve illatos csókodtól felpezsdült egész lényem.- mondta Dávid elcsukló hangon Lágy szellőkent simogatod arcom, suttogó szavaid epedve hallgatom.- ezt súgta Irma fülébe, amitől teljesen elgyengült Irma. Közben Bea kiúszott a partra, és rájött, hogy akár hogy küzd Dávidért soha nem lesz az ővé. - Na ez jó móka volt, csesszétek meg,..... én leléptem! Jól megszivattál Dávid, de mosolygott, mert látta rajtuk, hogy nagyon szeretik egymást. Sziasztok! - Szia Bea, és ne haragudj, de a szívemnek nem tudok parancsolni...sajnálom! Késő délutánig a tóparton ültünk, és el sem engedtük egymás kezét. Néztük a víz enyhe hullámait. A túlsó parton a fák lombjai bearanyozták vidám mosollyal a nap sugarai. Mi is mosolyogtunk. Egymásra, a világra...Örült minden körülöttünk. Átöleltél, én hozzád bújtam.. .Késő délután volt. Enyhe szellő végig libbent a tájon. A nádas megzizzent. - Látod Irmám, ahogy mondtam neked, én nem tudok mást szeretni csak téged! 
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Sanyi! |
Szép napot kívánok a kedves olvasóknak!) Most olyan témáról szeretnék írni ami elég sok embert érint és véleményem szerint sok embert érdekel. Ez pedig nem más mint a párkapcsolatok. Nagyon régóta foglalkoztat ez a téma. Talán azért,mert ebben vagyok igazán sikertelen. Ezért elég mélyen bele is ástam önmagamat ebben a témában ami sok ember életének a meghatározó része. Ez egy olyan cikk ami a saját véleményemre alapszik. Sok ember másképpen látja és éli meg a saját kapcsolatát. Ezt pedig én tiszteletbe is tartom. Egy párkapcsolatnak előbb vagy utóbb vége lesz vagy így vagy úgy. A kérdés,hogy mikor és hogyan. Egy párkapcsolat hatalmas energiákat igényel. Sok ember nem képes ekkora energiákat mozgósítani. Talán ezért is van annyi egyedülálló nő és férfi. Valójában lehetséges ,hogy más elvek és más nézőpontok alapján dönt úgy valaki,hogy egyedül éli le az élete hátralevő részét. Arról most nem szeretnék említést tenni,hogy melyik verzió a jobb. Ez is egyénfüggő. Azonban abban teljesen biztos vagyok,hogy egy párkapcsolatra meg kell érni. Vajon miből lehet tudni,hogy valaki érett-e egy párkapcsolatra? Abból,hogy mennyire nyitott és mennyire tudatos. Óriási jelentősége van a gondolkodásmódnak. Itt azért meg kell említenem azokat a párkapcsolatokat is amik üzleti és érdekekre épült. Persze sok olyan is van,hogy boldogtalanok benne és magányosak ,de kifele mást mutatnak. Ennek ellenére sok párkapcsolat jól működik amik nagyon jó alapokra van helyezve. Én azért vizsgálódtam igazán,hogy megpróbáljam meghatározni a boldog párkapcsolatoknak a titkát. Teljes mértékben ez nem sikerült,de azokat az alapokat megtaláltam ami talán elengedhetetelen a működésükhöz. Amit most leírok azok nagyban meghatározó szerepet játszanak,hiszen bármelyik is hiányzik a párkapcsolatokból az vagy nem lesz boldog vagy csak rövidtávú lesz. Mégegyszer leírom,hogy ez csak kifejezetten a saját véleményemen alapul. Értelmileg és érzelmileg és lelkileg egy síkon kell mozogni mindkettő félnek. Alapként pedig a kommunikációra kell építeni. Az értékrendeknek hasonlónak kell lennie. Értelmileg is hasonlóan kell mozogni. Az érzelmi sík azért fontos,mert ha nagyon eltér akkor lehetséges ,hogy a másik fél nem tesz bele elég érzelmeket ami egy idő után lerombolja a kapcsolatot. Teljes mértékben nyitottnak kell lenni és őszintének egy kapcsolatban. Sok mindennek eggyeznie kell egy megfelelő párkapcsolat működéséhez. Ehhez egy ember nagyon kevés.) Lehetsz te egyedül is boldog és párkapcsolatban is boldogtalan. Ez egy nagyon összetett dolog. Ennek ellenére megértem azokat az egyedülálló nőket és férfiakat akik nem akarnak már részt venni párkapcsolatokban. Elég melós és elég gyors világban élünk ahhoz,hogy még ebbe is hatalmas energiát fektessünk. Ennek ellenére a lehetőségekkel élni kell,hiszen ha nem ad az ember önmagának és másoknak esélyt akkor soha nem tudhatja meg,hogy milyen kapcsolata lehetett volna. A siker kulcsa a kitartás és a hit.Írta: Molnár Sándor
|
Oldalak száma: 1
2 3 4 5 6 7
Magyar fordts: PHP Studio - Warner
Powered by PHP guestbook 1.41 from PHPJunkyard - Free PHP scripts